Bő: örökös változás - változatos örökség
Ha egy település hosszú idő óta lakott, akkor ott a természeti és épített környezet sokszínűségével teremt kedvező lakóhelyet minden kor embere számára. Bő egy ilyen hely.
Bő község a Nyugat-Dunántúlon, a nemzetközi hírű Bükfürdő szomszédságában helyezkedik el. Az Alpokalja közelségének köszönhető szubalpin klímája, a falut közvetlenül övező Répce folyó korábban a mezőgazdaságnak nyújtott kitűnő alapot, ma pedig az ideérkező turisták pihenésének kellemes környezetet.
A Répce folyóteraszán ősidők óta forgalmas távolsági út vezetett, amely az ókorban a római Borostyánkő útra csatlakozott a térség két legnagyobb központja, Scarbantia (Sopron) és Savaria (Szombathely) között. Bő területe már ekkor benépesült.
Nemzetségek szállásterülete (X-XI. század):
A magyar honfoglalás idején Sur vezér nyári szállása volt itt. A település neve ekkor keletkezhetett: „bő” = vagyonos ember, nemzetségfő.
A templomos rend konventje (XII-XIII. század):
XII. század: a Sopron vármegyei falu a templomosok birtokába került, akik konventet létesítettek. Bő a Répce mente egyik központja lett, mert a konvent birtokügyleteket bonyolító ún. „hiteles hely”-ként működött.
1239: Bő első írásos említése („Beu” formában).
XIII. század közepe: a Szent Imre-templom elődje már biztosan állt.
A johanniták és a jezsuiták mezővárosa (XIV-XVII. század):
1384: a templomos rendet feloszlatták, Bőt a fehérvári majd a soproni johanniták kapták meg.
1483: Hunyadi Mátyás királytól kiváltságokat kapott.
1499: II. Ulászló király újabb privilégiumokat adott (tized- és vámmentesség, vásártartási jog), Bő mezővárossá vált.
1595: a reformáció hatására református egyház kezdte meg működését, egyetlenként a környéken. A templom az ő birtokukba került.
1619: megszűnt a soproni és bői johannita konvent, a település a jezsuiták birtokába került.
1660: a jezsuiták visszavették a templomot a reformátusoktól, Bő azóta katolikus falu.
1666: a vásártartási jog megerősítése. A város virágkora: évente négy országos állatvásár, csizmadia- és takácscéh működött.
1697: az első lakosságszám adat (367 fő)
A Jankovich család uradalma (XVIII-XIX. század):
1724 körül: a jezsuiták rendházat építettek Bőben (mára elpusztult).
1773: a jezsuita rend feloszlatása, Bő a nagybirtokos Jankovich család birtoka lett.
1851: Fényes Elek statisztikus „Geographiai szótára” Bőről: „Határa róna és igen termékeny.” A Répce ágai mellett malmok sorakoztak.
1872: megszűnt városi jogállása, község lett.
Körjegyzői és tanácsi központ (XX. század):
1913: átadták a Felsőlászló (Oberloisdorf, Ausztria) - Sárvár vasútvonalat, Bő vasútállomást kapott.
1920: népességi csúcs (1219 fő), Bő körjegyzőségi központ.
1950: a falut a megszűnt Sopron vármegyétől Vas megyéhez csatolták.
1962: a szomszédos Bükön megnyitott a gyógyfürdő.
1968: Bő, Chernelházadamonya és Gór közös tanácsi székhelye.
1970-es évek: új intézmények: művelődési ház (1976), óvoda (1979).
1974: a vasútvonal felszámolása.
Intézményi mikrocentrum és üdülőfalu (XXI. század):
1992: Az új tömb átadásával 8 osztályos lett az iskola
2004: Testvérvárosi szerződés Kalwanggal
2007: Felújították az iskola épületét
2009: A 30 éves óvoda épületének felújítása
2010: Bő 6 település körjegyzőségi székhelye
2010. 09. 26.: A felújított Szent Imre templom és parkjának megáldása
2011. 06. 08.: Bő-Bük kerékpárút átadása
2012. 08. 12.: A megújult bői főtér felavatása
2013. 08. 25.: A felújított Művelődési Ház átadása
(Szöveg: Németh Sándor)
Látnivalók a községünkben: ITT!
Kirándulási lehetőségek a környéken: ITT!
Felhasznált irodalom:
Horváth Lajosné Baán Emilia: Bő község története. Bő, 2004.
Nemes András: Bő Szent Imre plébániatemplom műemléki kutatása. H.n., 2008.