Tisztelt Bőiek!
A Költészet Napján szólok Önökhöz, egyrészt a vers ünnepe jogán, másrészt a járvány sújtotta időszak követeléseként; kell a lelki épülés az embereknek, ezért szeretnék megosztani Önökkel, Veletek egy irodalmi érdekességet:
Talán olvastatok már Babits Mihály: „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” című verséről. Csakhogy, ez a vers nem létezik. Nem találják sehol, Karinthy említette létezését. Én megtaláltam ( vagy megírtam magam, Babits stílusában? )
Ezt döntsék el Önök, döntsétek el Ti. Üdvözlettel: dr. Galiotti Csaba
Íme a vers:
Magamról
Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem,
Bár igazi nevét kérdezni sohase mertem,
néha azért írtam hozzá titokban, s
bús, léha vágy dobolt e sorokban,
mintha föntről diktálná valaki,
de csak ültem bután a kávéházsarokban,
nem mertem neki színt vallani én;
kívül már vén, de belül szerelmes talján,
s amint tovalibbent a hősszerelmes karján,
topánja lengett, lebegett a parkett felett,
ó az a rózsaszín topán….
Most itt ülök, hideg barna bús börtön a szobám.
Ma már szólnék, ha volnék szerelmes,
de néma torkom többé nem engedelmes.
Írni még tudok, de akarja - nem akarja
verseim többsége sajna,
- Bár voltam valaha vagány legény –
Szemtelenül szertelen, szerény szegény…
Hogy segítsek eldönteni a vers szerzőjének kilétét, az alábbiakban bemutatom költői találkozásomat Babitscsal egy újságlapon a költészeti rovatban.
Menü